Ma megint hatalmába kerített. A szemét. Egészen más alakban jött, mint a múltkor. akkor nyilvánvalóan láttam, hogy mennyire nem szabad vele beszélgetnem...(Azt hiszem akkor tulajdonképpen nem is én voltam az áldozat, sőt akkor biztosan nem én voltam. az egy teljesen mindennapos eset volt neki. A csajt lazán bekebelezte.) Most igazán fondorlatosan, és valljuk be, jól előkészített, megpuhított terepre vetődött,: rám. Lecsapott, és majdnem egészen a hatalmába kerített, de akkor a haverja, akit nem ismerek még annyira sem mint őt, besegített nekem. Egy villanás ereéig átsuhant az agyamon a gondolat, hogy a fondorlat valójában miért nem működik. Mert: nem tudjuk meddig.