Negyvenes évei elején járó, fiatalos, lendületes, magabiztos, konzervatív, hűvös, laza úriember hívja Önt titokzatos kalandokra.

Egy pillanatra majd megáll az idő, mikor a teraszon cigarettázva hallgatod a kiszűrődő zongoraszót.

jelige: Mr. Berlin

:)

Tisztelt Uram!

Tisztában vagyok azzal, hogy nem áll módjában teljeskörű felvilágosítást adni cége működéséről, mégis kérem feleljen következő kérdésemre, amennyiben ez lehetséges, és nem sérti az üzleti titoktartás alapszabályát sem.

Kérdésem tehát a kövertkező: Hogyan lehetséges az, hogy az Ön vezetésével működtetett rendszerek olykor a valótlant hiszik valósnak és a valós felett elsiklanak?

Nem gondolja, hogy ez egy olyan széria hiba, amit szükséges lenne orvosolni ahhoz, hogy a hit annak valódi céljára legyen használható? Mégpedig a valóson keresztül megértett de teljesen fel nem fogható befogadására.

A hiba orvoslásával igen sok kellemetlenségtől megkímélhetnék ügyfeleiket. Amennyiben nem tudnánk azt hinni, hogy valami úgy van, ahogyan nincs is, vagy azt, hogy valaki olyan, amilyen nem is, vagy hogy valami úgy volt/lesz, ahogyan nem volt soha sem és nem is lesz soha, sokkal egyszerűbb lenne minden a létünk folyamán felhasználandó képlet.

Amennyiben Ön is úgy gondolja, következő fejlesztésükkor vegye figyelembe észrevételeimet.

Tisztelettel egy törzsvásárló.

Ma megint hatalmába kerített. A szemét. Egészen más alakban jött, mint a múltkor. akkor nyilvánvalóan láttam, hogy mennyire nem szabad vele beszélgetnem...(Azt hiszem akkor tulajdonképpen nem is én voltam az áldozat, sőt akkor biztosan nem én voltam. az egy teljesen mindennapos eset volt neki. A csajt lazán bekebelezte.) Most igazán fondorlatosan, és valljuk be, jól előkészített, megpuhított terepre vetődött,: rám. Lecsapott, és majdnem egészen a hatalmába kerített, de akkor a haverja, akit nem ismerek még annyira sem mint őt, besegített nekem. Egy villanás ereéig átsuhant az agyamon a gondolat, hogy a fondorlat valójában miért nem működik. Mert: nem tudjuk meddig.